A-Z Informatika

Mivel a számítástechnika rohamléptekkel fejlődik elkerülhetetlen, hogy időnként olyan innovációk jelenjenek meg a piacon, amik ugyan látványosak és ígéretesek is, elterjedésüket azonban valami meggátolja, így aztán szépen lassan eltűnnek a süllyesztőben, esetleg valami más, sokkal népszerűbb eszköz ihletőévé vállnak.

Ilyen eszközökből gyűjtöttünk most össze egy csokorra valót, a teljesség igénye nélkül. Közös jellemzőjük, hogy, bár mindegyik megjelent a piacon – némelyik a mai napig kapható – nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

Ma három eszközt mutatunk be.

A PDA számítógépek

Kezdhetjük a felsorolást például a lista legellentmondásosabb szereplőjével, a PDA-val. (így is ismerheted, hogy Pocket PC esetleg PalmTop). Az a helyzet ugyanis, hogy a ma a zsebedben lapuló mobiltelefon önmagában is egy ilyen eszköz - a PDA szó jelentése ugyanis ennyi: „digitális személyi asszisztens”, és funkcionalitása egészen jól körülírható.

Ennek viszont manapság a legbutább okostelefonok is maximálisan eleget tud tenni, ezért ebben a felsorolásban ez a kategória elvileg nem is létezhetne. Csakhogy...

Az eszköz forradalma a Nokia fáradozásai révén indult el 1996-ban, amikor is a finnek, akik akkoriban a mobiltelefon fejlesztés és gyártás nagyágyúi voltak, megteremtették a „smartphone” fogalmát. Az első fecske az N9000 Communicator volt, ami egyesítette a „Personal Digital Assistant” és a mobiltelefonok funkcionalitását, és ezzel elindította a máig megállíthatatlan lavinát, amit aztán a Google Android operációs rendszer megjelenése duzzasztott fel akkorára, hogy az képes volt elsöpörni a fél világot. (Benne a Nokiával...)

Az ezt megelőző időkben, illetve a Smartphone-ok fejlődésével párhuzamosan ugyanakkor jó ideig futott egy „zsákutca”, melyben telefonos funkciók nélküli készülékek tucatja tűnt fel és veszett el. Ezek az eszközök mára elavultakká és csúnyákká váltak, volt azonban olyan idő, amikor csak a kiválasztottak engedhették meg maguknak az ilyenek birtoklását.

Maguk a készülékek a 80-as évek végén megjelent „Manager Calculator”-ok által kitaposott ösvényt próbálták követni – eleinte funkciókban sem nyújtottak többet, mint egy ilyen „e-diary”.

Az első PDA-t az APPLE (MessagePad) készítette el, és 1993 augusztusában piacra is dobta, majd a Palm jelentkezett az első igazán sikeres készülékkel, a Pilot 1000-el(1996). Szintén ebben az évben jelent meg a Windows CE operációs rendszer, és a „Pocket PC” amit a mai napig megtalálhatsz egyes eszközeid, például az autódba szerelt GPS operációs rendszereként. Elterjedtsége és támogatottsága miatt mind a fejlesztők, mind a PDA gyártók szerették, a Microsoft pedig dédelgette és szeretgette.

Annak ellenére, hogy 2000-es évek elején telefonos funkciókkal bővült ez az irányvonal is, a klasszikus kézi-számítógép gyártók is kitartottak mellette egészen 2006-ig az Android elterjedéséig.

Összességet tekintve a PDA irányvonal nagyon is sikeres, a klasszikus szolgáltatást nyújtó kézi-számítógépek szereplését mégis kudarcnak tekinthetjük. Részint azért, mert a 90-es évek elején a felhasználók jelentős része nem tudott mit kezdeni egy ilyen kütyüvel: az élet még koránt sem volt annyira digitális, mint manapság, másrészt pedig a készülékek ára miatt. A Pocket PC-k használatát sokáig csak a kiváltságos üzletemberek engedhették meg maguknak, éppen a felhasznált „csúcstechnika” miatt, amikor pedig ez a technológia már a kisember számára is megfizethetővé vált, már mindenki birtokolt valamiféle mobiltelefont – és akár GPS és notebook készüléket is, így a koncepció végül is érdektelenné vált.

Zip drive

A Zip drive-ot 1994 ben szabadalmazta az Iomega cég. Akkoriban még bőven benne voltunk a floppylemezes időkben, és szinte elképzelhetetlennek tűnt hogy 100, 250 (urambocsá' 750) Mb-ot tároljunk egy ilyen lemezen.

A bolt eleinte jól ment, az Iomega nagy gyártókkal (Dell, Apple) is leszerződött, hogy a meghajtót alapfelszerelésként biztosítsák az eladott gépeikhez, és szinte minden magára valamit adó hordozható médium gyártó licencelte a technológiát, és ő maga is gyártott Zip lemezeket.

A diadalmenetnek az olcsó írható CD-k és CD írók elterjedése vetett véget, de a formátum elterjedését nem könnyítette meg a komoly sérülékenység, a lassú írás és olvasás, no meg a tömegesen jelentkező széria meghibásodás, ami „Click of Death” címszó alatt található meg a számítástechnika képzeletbeli nagylexikonában.

VFX3D szemüveg

Hű de nagyot durrant ez annak idején! E sorok írója soha ilyen közel nem járt a virtuális valósághoz (IFABO 2001... ). Hogy a DOOM 2-ben ha balra fordítottam a fejem, balra néztem, ha pedig jobbra akkor jobbra. Hogy a DESCENT-ben gyakorlatilag hányásig forgolódhattam az űrhajómmal? Ehhez pedig „semmi más nem kellett” csak egy VFX3d szemüveg, ami közvetlenül a szemem elé vetítette a képet. Zseniális!!!

A VFX3D virtuális valóság szemüveg piacra dobása (2000) sajnos jóval meghaladta a korát. Az ötlet már ekkor sem számított újdonságnak, szorgalmas sci-fi olvasók és nézők pontosan tudhatták, hogy miről is van szó, el is képzelhették, a megvalósítás azonban a kor technológiai korlátaiba ütközött. A végeredmény egy kis felbontású „vödör” lett amit felvéve a felhasználói élmény komoly nyakizom edzéssel párosult. Ráadásul rettentő drága is volt. (2000 USD körül lehetett megvenni...)

Azóta számtalan más termékkel próbálkoztak az áttörés nem történt meg: a felhasználók jelentős része továbbra is tudományos fantasztikumnak hiszi ezt a termékvonalat.

Ennek ellenére az irány jó és elképesztő lehetőségek vannak benne. Könnyen elképzelhető, hogy a következő néhány évtizedben ez a termék újjá fog születni. Jelenleg is készül egy igen ígéretes változata.